A gyerekeim kistinik, néznek sorozatokat, rendelkeznek alapvetően felügyelet mellett használható okoseszközökkel, és tudják, hogy az interneten két kattintással szinte bármit meg lehet vásárolni. Mi, a szüleik, ennyi idős korunkban egy csomó mindenre vártunk. Például a sorozatok következő részeire – hetente egyet sugároztak, fix időpontban. Aztán inni sem lehetett akármikor, nem volt nálunk állandóan kulacs, csak a kirándulásokon. A mai gyerekek meg a vécére is kulaccsal járnak, a sorozatokból évadnyit darálnak le, és a következő Harry Potter-kötet megjelenésére sem kell várniuk egy évet. De az azonnali vágykielégítés világában hogyan tanulnak meg várakozni és vágyakozni? Tóth Flóra írása.
